Ha emberek közé megyünk fesztiválra vagy csak tömegközlekedünk, általában Andokkal jelenünk meg. Mégpedig azért, mert ha kimozdulunk ő nagyon barátságos, szereti, hogy szeretik, és – különösen a gyerekek iránt – türelmes.

Szeretem az emberek reakcióját látni, hallani, amit kivált egy most már felnőtt méretű komondor belőlük. Általában ezeket a  hatásokat szoktunk tapasztalni:

• messziről kiszúrja és jön simogatni, rendkívül barátságosan viselkedik: „Jaj, de gyönyörű, szabad megsimogatni?”
• messziről nem látta meg, de közeledve megpillantja, a szeme kikerekedik és ahogy 1-2 méterről érzékeli, hogy valójában mekkora, kissé fél, de odajön, érdeklődik, kérdez. Ha összeszedte minden bátorságát, megsimogatja. Ha nem, csak távolról csodálja. „Nagyon szép kutya!”
• messziről nem látta meg, de közeledve megpillantja és ahogy 1-2 méterről érzékeli, hogy valójában mekkora, félelem fogja el, egy darabig még  szemmel tartja, amíg távolodik: „Úristen mekkora!”
• nagyon megijed és igyekszik messze elkerülni, esetleg megjegyzéseket tesz: „Annyit eszik, mint egy fél disznó!”

Hál’ Istennek azért ez utóbbi nagyon ritkán fordul elő, nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek szeretik a komondort, szívesen jönnek közelebb.  Sokan először tartanak tőle, de ahogy látják, hogy nem harap meg senkit sem, ők is megsimogatják. Nagyon nagy élmény számomra, hogy az a felnőtt vagy gyerek, aki láthatólag eleinte fél, mennyire megváltozik, amikor minden bátorságát összeszedve ráteszi a kezét a kutya szőrére, meglepődik, hogy milyen selymes, finom és elmosolyodik: megindul a kutya – illetve felém is – egy szeretet-áradat. Közben beszélgetünk, ami szintén oldja a felszültséget és észrevétlenül egy híd épül köztünk. Ember és kutyafajta, ember és ember között.

Ezért IS érdemes csinálni.

„A száz tacskó ügye csak a jéghegy csúcsa” címmel jelent ma meg egy cikk az index.hu oldalán. Bár az ilyen létszámú kutyákat felhalmozó (és értékesítő) szaporítók inkább a kis testű fajtákkal foglalkoznak, biztos vagyok benne, hogy a komondor fajta háza táján is „munkálkodnak” ilyenek, kisebb tételben: tele vannak az online piacterek 10-20 ezer Ft-os komondor kiskutya hirdetésekkel.

Vajon milyen ellátásban részesül az a kiskutya, akit 10.000 Ft-os áron kínálnak, amikor ez az összeg kb. a chip (2012 óta kötelező) és az első oltás összege? Féreghajtás, kombinált oltás, minőségi eledel a  kiskutyáknak és az anyának? Származási igazolásról még nem is beszéltem, pedig ez is fontos tényező, hiszen nem mindegy (szerintem), hogy egy kutyának kik az ősei és hogy tényleg komondor fajtájú az az eb vagy csak olyan mint egy komondor.

Érdemes elolvasni a fent említett cikket (link zöld színnel jelölve), amely markáns különbséget tesz a tenyésztő és szaporító között, illetve megfogadni azokat a tanácsokat, amelyeket megfogalmaz, ha valaki kiskutyát szeretne vásárolni.

Idézem: „Az viszont biztos, hogy egy becsületes tenyésztő olcsón nem ad el kutyát.” – Egyetértek.

Hozzáteszem, hogy egy becsületes tenyésztő nem ad ki a kezéből törzskönyves szülőktől származó kutyát származási igazolás nélkül. Ha jó a kutya, akkor a törzskönyvi rendszernek okoz ezzel kárt, ha pedig „tenyésztésre nem alkalmas”, akkor az országban lévő állománynak (amennyiben pároztatják), és megint csak ott tartunk, hogy a papír nélkül vásárolható kiskutya lehet, hogy genetikailag öröklődő plusz más egyéb betegséggel is terhelt lesz. Részben azért van ilyen sok kóbor kutya (más fajta és keverékek is), mert innen-onnan megveszik pár ezer Ft-ért a kölyköt,  – van rá kereslet!!! – majd amikor megbetegszik, akkor jó esetben vagy meggyógyíttatják, rossz esetben nem vállalva az orvosi költségeket, egyszerűen kidobják, megszabadulnak tőle. Tele vannak a menhelyek, rengeteg a kóbor állat!

Persze sok más eset is lehetséges: pl. ha meghal a gazda, akkor a legegyszerűbb „megoldást” választják, hisz egy altatás is pénzbe kerül, ráadásul egy becsületes állatorvos egészséges állatot nem altat el, tehát inkább kidobják, tisztelet a kivételnek.

Komondornál előfordulhat, hogy a kis kedvenc kamaszodva már nem olyan cuki, mint 3 hónaposan. Ha nincs megfelelően nevelve, a gazda fejére nőhet. Nem való mindenkinek komondor! Ezért is fontos, hogy a tenyésztő a megfelelő kiskutyát adja a megfelelő embernek. Akinek nem való a fajta és ezt a tenyésztő egyértelműen meg is mondja, nem megsértődni kell, hanem elgondolkodni. Mert ha elmegy egy másik helyre komondort venni, (ahol nem veszik vissza) és előjönnek a problémák, vajon kin csattan az ostor???

Érdemes megnézni ezt a 4 perces rövid filmet. Gift

Egy tenyésztőhöz a gazda bármikor bizalommal fordulhat, a piacon vásárolt vagy közvetítő útján kapott kutya esetében kihez?

Természetesen, biztosan léteznek jó és szerencsés példák is, amikor „olcsón, jó kutyához jutottam”. De ez lutri. Emellett a vásárló a vásárlással egy fontos döntést hoz: kinek a tevékenységét támogatja. A becsületes tenyésztőét vagy a szaporítóét. A komondor fajta hosszú távú fennmaradása szempontjából nem mindegy….

Ezen kívül úgy gondolom, hogy a komondor, mint Hungarikum megérdemli, hogy legyen értéke, legyen ára és legyen minősége! Hogy olyan kutyákat adhassunk a jövő generációjának, amelyre ők is méltán büszkék lehetnek.

Az 1997-98 és 2003-04 évi Komondor Magazinban akadtam két jó cikkre, amelyek a komonodorok névadásával foglalkozik, az egyik az ősi, a másik a 20 évvel ezelőtt használatos neveket sorolja fel. Az alábbiakban Nagy Lajos cikkeiből idézek:

„Kezdeném az egykutyás névadással. Számtalan módszerrel lehet nevet választani, de azt illene szem előtt tartani, hogy csak magyar szó legyen a hívónév, és lehetőleg ne olyan név, amit emberek megnevezésére használunk. Ez utóbbi esetben kivételt tennék két névvel: Bence, utalva a „hű” szolgára (Toldi), és Koppány, amely nem csak személynév, de egy kis folyócska neve is. A folyók, patakok neveit őseink is szívesen adták kutyáiknak, abban a hitben, hogy az ilyen nevet viselő ebek nem kapják meg a veszettséget. Ma már persze tudjuk, hogy a kettő között nincs összefüggés, de névadásban tartható a hagyomány. Szintén jónak tartom a földrajzi nevek adását, jó példa erre a Csopak nevű komondor. Csak ki kell nyitni a térképet, és számtalan jól csengő szóra bukkan a nevet kereső gazda.

A legenda szerint a magyarok száznyolc nemzetséggel jöttek be a Kárpát-mendencébe, a helynevek sok nemzetségnevet is megőriztek és noha pl. a Ják nem egy ideális név, de a térképen kívüli irodalmi-történelmi élményeink alapján nevezhetjük kutyánkat Bicskének, Bogátnak, Bikácsnak, Kaplonynak. A régi méltóságnevek akár magyar, akár török, szintén megfelelő elnevezése lehet a komondorunknak. Vezér vagy akár Vezír, Aga, Basa. Szóba jöhetnek a foglalkozásnevek, mint Ispán, Zsandár, Pásztor, Bojtár és ezek tájnyelvi változatai. Régi használati tárgyak nevei, mint a föntebb említett Pipa, Bicska, Boglya, Szablya, szépen, magyarosan hangzó szavak mind-mind alkalmasak e nemes jószág elnevezésére. Itt kell megemlítenem Fekete Istvánt, kinek írásaiban a komonodor neve mindig Mackó. Tulajdonképpen ez sem rossz, már csak azért sem, mert gondolom, mindannyian hallottuk kutyasétáltatás közben, hogy „olyan, mint egy kis jegesmedve”.

A végére maradtak a tenyésztők. Nekik kicsit nehezebb a dolguk, de almonként fél- egy óra munkával megfelelő nevek tucatjait lehet összeszedni. Mindössze ki kell nyitni egy Magyar Értelmező Kéziszótárt, vagy egy sima helyesírási szabályzatot a megfelelő betűnél, és már lehet is írni a neveket. Pl. c betűs alom Cafat, Cafka, Cefre, Cifra, Csábos, Csáklya, Csalfa, Csákó, Csárda, Csatár, Csinos, Csomós és még sorolhatnám.

Én úgy gondolom, hogy érdemes egy kis időt fordítani a névadásra, kiemelve ezzel is a fajta magyarságát, méltóságát.”

Ez utóbbival magam is nagyon egyetértek!

Hamarosan a nyomdába kerül Wagner Edit: Életünk a komondorral című könyve, mely  komondorok és gazdik történeteiről szól, de tartalmazza a manapság használatos komondor neveket is.

Az alábbiakban a 20 évvel ezelőtt divatos neveket teszem közzé, ezek között is sok szép kutya név található:

A múltat vizsgálva rálelhetünk olyan írásokra, amelyek megvilágítják az adott kor történéseit, betekintést nyújt a régi korok – jelen esetben magyar fajták – problémáira, ezek javítására való szándékokra. Lássuk, hogyan állt a komondor, a kuvasz és a puli szénája 101 éve Raitsits Emil tollából:

„A magyar pásztorebeket  elsőnek 1845-ben  német nyelven Treitschke írta le. Az egyiket borzas magyar juhászkutyának (Canis familiaris pannonicus  varietas hirsutus), a másikat  gubanczos magyar juhászkutyának (Canis familiaris pannonicus varietas villosus) nevezi. Azóta az elnevezések körül nagy vita folyt, a mely azonban eredményre a legutóbbi időkig alig vezetett. Helyszűke miatt az egyes szerzők felemlítésétől eltekintek.*)

*) A magyar pásztor- és juhászebekről a budapesti székesfővárosi állatkert mozgóképszínházában 1916. évi május havában tartott előadásom  ismertetése megjelent a „Vadászlap” és az „A Természet” 1916. évi hasábjain. Azóta dolgozataimat kibővítettem, a mely kevés példányszámban a napokban  „A magyar eb” czímmel hagyta el a sajtót. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésemre álló kevés példány a szélesebbkörű terjesztés nem elégítheti ki, dolgozatomat kivonatoltam és az állattenyésztés minden ágazata iránt érdeklődő kartársak figyelmébe ajánlom. Teszem ezt annál is inkább, mert az állatorvosi kar a gazdaközönséggel karöltve a leghivatottabb a magyar pásztor- és juhászebek végleges kipusztulásának meggátlására. A magyar ebek érdekében a mentő akcziót megkezdtem és ennek hathatós folytatásában kartársaim szíves pártfogását kérem.

A szerzők a magyar juhászebeket különböző nevekkel látták el. Ismertetésük mellől azonban vagy hiányzik az illető juhászeb képe, vagy ha mellékelték is, az elég kezdetleges, úgy hogy azokból sok következtetést vonni alig lehet. E helyen a fajtajelleg részletes leírásától szintén el kell tekintenem, a rövidség kedvéért csupán a három magyar juhászeb jellegzetes képét óhajtom közölni.

Hazánkban három fajta juhász- vagy pásztorkutya él: az egyik nagytestű eb a komondor, szőrzete hosszú, lompos és összegubanczolódó (l. az 1. képen). A másik nagytestű ebnél, a kuvasznál, a szőr a pofa, a szem környéke, a homlok, a végtagok kivételével ( hol rövid, sima és a test felületére fekvő) közepes hosszúságú, hullámos, de összegubanczolódásra egyáltalában nem hajlamos (l. a 2. képen).  A harmadik juhászkutya a kistestű spicz- vagy sakál-jellegű eb, a mi elvitázhatatlanul legokosabb kutyánk a puli, ennek szőrzete, a komondoréhoz hasonlóan összegubanczolódik (l. 4. és 5. képen). A három, egymástól teljesen elütő jellegű eb igen különböző elnevezéseire a már említett ok miatt e helyen ki nem térhetek, csupán a „kuvasz” elnevezés helyességéért folytatott kutatásaimról óhajtok részletesebben beszámolni. Kuvasz vagy kuasz neve alatt ismerik hazánkban a legtöbb helyen a fentebb másodiknak említett nyílt hullámos szőrzetű ebet. A kuvasz elnevezést a legtöbb szerző nem tartja megfelelőnek, mert ez a szó „kuvasz” ma tulajdonképpen korcs, keresztezett ebet jelent.

E téves nézetnek, mely csak a későbbi korban terjedt el, megdöntésére a következő bizonyítékok szilárdan állanak.  A kutya az indogermán népeknél az u, vu, kvu, ku-képző. Így a görög Kόων, a szanszkrit ҫvan, a latin canis (cvanis), az archai canes, a német Hund, a lettoszláv szum, az ószláv kutshika, az albán kutsh, a perzsa kutshak, a török kütshück, a szicíliai guzzu, az olasz cuccio, a zakoni kue, továbbá a magyar kutya és még szembetűnőbben a kuasz vagy kuvasz szó az onomatopoёtikus (*PM – jelentése: hangutánzó-hangfestő) eredet mellett szól.

A kuvasz szó tehát a szó legszorosabb értelmében a régi magyaroknál nem jelenthetett, mint a mai nap, keresztezett korcskutyát, hanem kuvasznak magát az ebet, mint olyant nevezték. A kuvasz tulajdonképpen juhász- vagy őrzőkutyát jelent, a régiek más egyéb fajtákat e névvel nem jelöltek meg. Ezt a nézetet megerősíti Zrínyi (1620-1664) a „Szigeti veszedelem” IX. énekének 43. versében: ” Juhok mellett nyugszik kuasz, mely megfáradt.” Gyöngyösi István (1664) a „Marssal társalkodó murányi Vénus” czímű művében két ízben tesz említést a kuvaszról és pedig : „Ugasson az kuvasz, arra is serkennek”, vagy „csak kuvasz sem serkent ellenek mozgásra”. Gyöngyösi István ismerte a kutyafajtákat és a keresztezett ebeket határozottan korcsoknak nevezi, nem pedig kuvaszoknak „Párducz korcsa lehet, mint osmérni körmén” vagy „Szebb az első, látszik másik korcsnak”. (Porábúl megéledett Phoenix) stb. Felemlíthetem még költőink közül a következőket : Gvadányi : „Tehát kuvaszomnak köszönetet tenni”. (Egy falusi nótárius…), Csokonay: „Egy-két irígy kuvasz csahol”, Arany : „Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve”, vagy „Ha sok erős kuvasz nekiesett egynek” (Toldi). Pápai Páriz Ferencz 1767. évben megjelent szótárában a „Kuasz, kuvasz = Canis grandior, ein grösserer Hund, Hirten Hund”, evvel szemben ugyanitt a „komondor eb = Molossus, Canis opilionum, ein englisher Hund, englische Dogge”. Pápai Páriz ebben az esetben azt az angol kutyát érthette, a mely még mai napon is ó-angol juhász kutya neve alatt ismeretes és a komondorunkhoz nagyon hasonló. Az utóbbi is megerősíti azt a nézetet, hogy : komonodor neve alatt csakis a lompos, gubanczos szőrű, nagyobbtestű pásztor- vagy juhászebek értendők. Úgy hiszem, a már említett példákból és a Magyar nyelvtörténeti szótárban talált ez irányú feljegyzésekből határozottan kitűnik, hogy a régi magyar irodalomban a kuvaszt mint külön juhászebfajtát ismerték. A „kuvasz” szó régi magyar szó, ez az előrebocsátott bizonyítékok után, úgy hiszem, már nem vitás és a „kuvasz” szónak helyes értelmét csak a külföldi pedigrés ebek beözönlése kicsinyíthette le. Sokan a „bundás” elnevezést óhajtanák alkalmazni a kuvaszra. Ez a nézet azért terjedhetett el, mert a magyar előszeretettel nevezi házőrző ebét „Bundás”-nak. A „bundás” mint fajtamegállapító elnevezés ellen szól, hogy bundás név nemcsak a kuvasznak, hanem a komondornak is szólhat. Máskülönben az eddig átkutatott irodalomban a „bundás” szóról mint ebfajtaelnevezésről feljegyzéseket egyáltalában nem találtam. Ezek után egész joggal a magyar juhászkutyafajták megkülönböztetésére a komondor, kuvasz és puli a helyes fajtameghatározó név.

A három külön fajtajellegű magyar juhászebhez hasonló ebeket találhatunk Európának különböző részein, a mi legjobban bizonyítja e háromfajta eb különállását. A komondorhoz nagyon hasonló az ó-német és az ó-angol juhászeb, továbbá az Oroszországban élő aftsarka. A pulihoz felette hasonló valamennyi spicz- vagy sakál-jellegű juhászkutya, mint a milyen a chien de brie. A kuvasznak távoli rokonai az olasz pásztorebek, a pyrenei kutyák. Mindezeknek őshazája a Kaukázus lehetett s innen terjedhetett szét a fajtájuk a népvándorlások ideje alatt Európa igen különböző országaiba, a hol azután az éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodva, többé-kevésbé átalakultak. E nézetnek megerősítéséül szolgál az a felfedezés, amelyet Keller Konrád 1913. évben megjelent könyvében „Studien über die Haustiere der Kaukasusländer” ismertet. Keller kaukázusi hegyikutya néven egy olyan juhászkutyafajtát ír le, mely a mi kuvaszunkhoz felette hasonló. Az ismertetésemhez mellékelt ábrák a legjobban igazolják, hogy mennyire hasonló a mi kuvaszunk a kaukázusi hegyi kutyához (l. a 3. képen).

A hunok és később a magyarok térhódításával az Ázsiából származó állatok és így az egyes ebfajták terjesztését elsősorban őseink segíthették elő. Ezek szerint teljes büszkeséggel mondhatjuk, hogy a mi juhászebeink ősi magyar ebek, melyek elődeinkkel együtt vándoroltak ide a hazai földre.

E három magyar kiveszőfélben levő magyar ebfajtát ajánlom kartársaim figyelmébe, legyenek a mentőakcziónak segítségére, *) hogy ránk is vonatkoztassák a magyar nyelvtörténeti szótárban olvasható azt a mondást: „A megholt kuvasz párájáról beszélgetnek.” Vidéki kartársaink a legjobban bírhatják arra a magyar gazdaközönséget, hogy tisztavérű magyar ebeket tenyészszenek, hiszen ezek a legalkalmasabb nyáj- és házőrzők. Utól kell érnünk a külföld ezirányú eredményeit. Mi volt még a német juhászkutya 1830-as években s mivé fejlődött különösen az utóbbi időben.

*) Legyen szabad kartársaimat is arra kérnem, ha módjukban van, legyenek szívesek egy-egy típusos magyar juhász- vagy pásztoreb fényképét a végleges fajtajellegmegállapítás elősegítése czéljából rendelkezésemre bocsátani.

A német nem tekintett fáradtságot, kitenyésztette hazai kutyájának ideáltípusát, ebből alkotott különböző hasznosítású állatot. A német elérte a czélját, ezt a legjobban bizonyítja a hadviselésben nélkülözhetetlen német juhászkutya.

A hazai ebtenyésztés fellendülésének nemzetgazdasági hasznát nem kell bőven hangoztatnom, ha párhuzamot vonok a mi magyar kutyáink értéke és a német juhászkutyák ára között. Míg a sajátunk teljesen értéktelen, addig a német juhászkutyákért 300-600 koronát is megadunk ; 200 koronán alul német juhászkutyakölyök nem is kapható. Tanuljunk a külföldtől. Hiszen a nagy világfelbomlás után a legjobban rá leszünk utalva.”

________________________________________________

Az ártörténet.hu oldal szerint 1917-ben 1 korona értéke ma hozzávetőlegesen 496 Ft. Tehát a külföldi idegen fajta (itt német juhászkutyakölyök) minimális ára 1917-ben 100.000 Ft körül alakult, míg a magyar kutya nem ért semmit.

Erdeti cikk:

Amikor az emberek meglátnak egy komondort, az első fejükben felbukkanó kérdések közt szerepel, hogy „nem túl nehéz gondozni a bundáját”? A válaszom: nem annyira. Bár, amikor Hófehérke kiszaladt egy nyuszi után a szőlősbe, amely nincs gyomirtózva, –  vagyis elég sok a királydinnye meg muhar benne – akkor eléggé kétségbeestem, hogyan fogom tudni kiszedni azt a millió szúrós vagy ragadós holmit a szőréből. Szerencsére Bajkó Erika és csapata segített megoldani a helyzetet, előre megbeszélt időpontunk volt másnapra a kozmetikába.  De alapból azért egy normál udvaron tartott komondornál ez kevésbé fordul elő.

When people see a Komondor, one of the first thought is „is it too difficult to care the dog’s coat?”. My reply: not so much. Although once Snow White ran out chasing a bunny into the vine yard, where we didn’t use  herbicides – so it was full with puncture vine and bristle grass – I was desperate how  I could  take the millions of spiky or sticky stuff out of her hair. Fortunately Erika Bajkó and her team helped me to solve this situation, we had made an appointment for the next day. But normally this problem is less like to happen with a komondor living in an average backyard.

Akinek először van komondor kutyája az kihez fordulhat a szőrgondozással kapcsolatban? Elsősorban a tenyésztőhöz, de mivel ő általában messze van, illetve ha a gyakorlatban is  látni szeretné a saját kutyáján a gondozás lépéseit, akkor a kutyakozmetikushoz. (Ezúton is köszönöm Erikának, rengeteget tanultam tőle a kutyákról!)

A person who has a komondor for the first time to whom should he/she turn to in connection with coat care? First of all to the breeder, but since he/she is usually far away or if the owner want to see the care of his/her dog’s coat, then to the dog’s cosmetics. (I thank Erika for this, I learned a lot from you about dogs!)

Ha kozmetikushoz fordulunk, annak ára van. Végeztem egy kis összehasonlítást más fajták esetére is, amennyiben rendszeres ápolásban van a kutyáknak részük. Jelen esetben Bajkó Erika budapesti kozmetikus mester áraival számoltam.

If we go to cosmetics, it costs money. I also made a small comparison with other breeds, as long as they get regular cosmetic care. In this case, I was counting on the basis of Erika Bajkó’s price. She is a cosmetics master operating in Budapest.

Látható, hogy bizony a mai divatos ölebekhez viszonyítva nem drágább egy komondort ápoltan tartani kozmetikus segítségével. A yorki esetében 5. évben már ez a fajta is többe kerül összesítve, mint a komondor. A komondor szőrköntösét az elején kell jól megalapozni, és aztán már csak a fenntartásra kell koncentrálni.

It can be seen that, in comparison to today’s fashionable lap-dogs, having a well-cared komondor is not more expensive . E.g. the cost of a tidy  Yorki, exceeds the komondor’s cosmetic costs from the 5th year. The Komondor’s coat must be underpinned at the beginning, and later we can only focus on maintenance.

Azért egy ápolt komondor igen szép látvány, ugye?

A well-cared komondor is really beautiful, isn’t it?

Még egy lehetőség, ha nem kívánunk élni a gyönyörű tincsek látványával: a komondor szőre levágható. Ennek vannak előnyei és hátrányai.

One more option for giving up admiring the beautiful cords:  Komondor’s hair can be cut off. It has got advantages and disadvantages as well.

Előnye, hogy könnyebb tisztán tartani, és a kutyának is könnyebb, nincs rajta olyan nagy súly, mint teljes szőrköntössel. Hátránya véleményem szerint az, hogy nem tud olyan jól szellőzni a bőre, hiába gondolják néhányan azt, hogy jobb neki így nyáron, a bőre szabadabban van, ha szalagokba vagy tincsekbe összeállt.

A komondor különleges szőre a védelmezője is, ha kutya támadója akad, az csak a szőrbe tud harapni, amennyiben meghagyjuk. Sérülékenyebb a rövid szőrű kutya.

Az újszülött komondornak még ilyen selymes bundácskája van, olyan, mint a perzsa bunda, hófehérben.

It is an advantage that it is easier to keep it clean and the dog’s coat is lighter, and it does not have as much weight as full cords. It’s a disadvantage that its skin does not breathe so good, though some people think  it is better for the komondor without long cords in summer. As to my opinion his/her skin is more free when the coat formed into cords.

The special hair of the Komondor is also his/her protector. If he is attacked by an other dog, it can only bite the cords. The short-haired dog is more vulnerable.

Newborn komondor has such a silky coat, like a white Persian fur.

Általánosan elmondható, hogy a komondor szőrével úgy kb. 10 hónapos korig nincs sok teendő. Ebben az életkorban azonban elkezdődik a tincsesedés, különösen a füleknél és a dörzsölődős helyeken, farvégen nagyobb tömbökbe állnak össze a szőrvégek, ha nem figyelünk erre időben.  Ezen kívül rendszeresen (legalább havonta egyszer) ellenőrizni  kell a fülüket a befelé növő szőrök miatt és eltávolítani azokat. Ennek elmulasztása komoly fülgyulladást okozhat.

Generally  there is not much to do with the hair of the komondor until the age of 10 months. At this age, however, the thinning of the cords begins, especially at the ears, rump and the rubbing places, the hair may be formed into larger blocks when we do not pay attention in time. In addition, their ears should be regularly checked (at least once a month) in order to remove the inward hair. Lack of ear control may lead to serious infections.

A tappancsoknál növekedő szőr is kivágandó, mert a növekedő szőr nyomja a talppárnát és az ujjakat. A végbélnyílás környékén is érdemes rövidebbre vágni az ott lévő szőrt, így higiénikusabb.

Hair at the paws should be cut off as the growing hair pushes the metacarpal, metatarsal and digital pads . The hair around the anus should be cut off too, it is more hygienic.

Minden életkorban figyeljük oda a kutya bundájára (is), egy toklász, vagy kullancs súlyos egészségügyi problémákat okozhat.

Még egy fontos dolog, amit meg kell említeni: a külső-belső élősködők elleni védelem fontossága. A tenyésztőnek már a kiskutya két hetes korában el kell kezdenie a féreghajtást, majd rendszeresen, kéthetente el kell végeznie. Ennek elmulasztása esetén a kiskutya szőre fénytelenné, borzassá válik, teste vékony marad. Ezek árulkudó jelek jövendő kedvencünk kiválasztásakor. Ideális esetben a kiskutyának ahány hetes, annyi kilogramnak kell lennie. A kutya felnőtt korában negyedévente érdemes védekezni a belekben élősködő parazitákkal szemben, illetve félévente elvégzett szívféreg teszt, adott esetben megmentheti a kutyánk életét.

We should take care of (the dog and) his/her coat at any age, because an awn of the foxtail barley or ticks may cause serious health problems.

Another important thing we must mention is the importance of protection against external and internal parasites. The breeder has to start this procedure at the age of two weeks of the puppy and  has to do it every two weeks. Lack of the treatment results that the puppy’s hair becomes matte, ruffled and its body remains thin. These are important cautionary signs when choosing your next puppy. Ideally, the puppy should be as many kilograms as his/her age. Adult dogs  should be protected against intestine parasites quarterly, and tested against  heartworm twice a year. In any particular case you may save your dog’s life.

Külső élősködők esetén a bolha és a kullancs ellen kell védekezni. Előbbi felelős többek között az ekcéma és különböző bőrgyulladások, utóbbi a babéziózis és a Lyme-kór kialakulásáért.

További információkat olvashat ezen a weboldalon az élősködőkkel kapcsolatban: Paraziták

In the case of external parasites, the flea and the tick must be mentioned, protection against them is essential. The former is responsible, inter alia,  for  eczema and various dermatitis , the latter causes Babesiosis and Lyme disease.

For more information on parasites, please visit this website: Parasites

A komondor neve feltehetőleg a kuman-dor, vagyis a kunokat kísérő kutya elnevezésből ered.
A kunokról tudnunk kell, hogy török nyelvű népekből – kipcsakok, sárga ujgurok, ázsiai kunok – álló törzsszövetség volt. A törzsszövetséget Európában kunok, kumánok, polovecek, kipcsakok, kanglik néven is ismerték.
A nomád kun nép a mai Pekingtől északra lévő területeiről a mongol síkságon át vándorolt, s a 11. század második felében a kelet-európai síkság déli sztyeppéje már teljes egészében a birtokukba került. 1223-ban a mongoloktól elszenvedett vereség miatt a kunok több irányba menekültek, s eljutottak Magyarország területére is. Egy részük ezután itt telepedett meg, és asszimilálódott a magyarságba. Az alföld területén zárt közösségekben éltek, gondoljunk csak olyan helységnevekre mint Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas stb.
Igen érdekes az az elmélet, amelyről Badiny Jós Ferenc tanulmányaiban számol be: az angol régész, R.C. Thompson Jarmó (Irak) ásatásánál talált egy napon szárított, ékírásos agyagtáblát, amelyre a puli neve, így: puli és alakja van bevésve. A sumér ékírásos táblácskákon a komondor és a kuvasz nevei kumundor és ku-assa alakban kerültek elő. A sumérok a kutyát kudda-nak nevezték. Mások ezt nem látják igazoltnak.
Az 1246–47-ben betelepített kun és jász törzsek valószínűleg szintén magukkal hozták nagytestű pásztorkutyáikat. A kunok ázsiai őshazájuk szélsőséges időjárási viszonyait elviselő kutyákat tenyésztettek, hisz az ázsiai füves pusztákra a szárazság, a nagyfokú napi és évi hőingadozás jellemző. A komondort a klíma zordsága ellen legtöbbször csak saját szőrköntöse óvta.
A kunok beköltözése után terjedt el a komondor a Kárpát-medence száraz és gyér növényzetű területein.
A komondor megnevezés első leírt nyelvi emléke az 1549-ben Kákonyi Péter hercegszőlői református lelkész, énekszerző Astiages király történetét feldolgozó művében jelenik meg: „Pásztor nézi vele, gyermekét szoptatja egy fias komondor, és körül forogja.” 1673-ban Comenius a komondort a csordák őrzőjeként említi. Pápai Páriz 1767-ben a komondort és a kuvaszt már két külön fajtaként jellemzi. Klein 1778-ban fehér gubancos kutyát említ, amely a Rába környékén a leggyakoribb és a farkasok ellen kitűnő védelemül szolgált. Csak ez a mű említi a komondort mint farkas ellen használt fajtát. Treitschke 1840-ben megalkotja az első részletes komondor fajtaleírást. Ezt Lónyai, Buzzi, Monostori majd Raitsits leírásai követik. A komondor ritka fajtának számított ekkor. A magyar fajták első országos kiállítását 1899-ben Szegeden rendezték, s ezen csupán egyetlen komondort mutattak be.
Lónyai Géza 1901-ben a következőképpen jellemzi a fajtát: „Egész testét hosszú, lompos, göndör szőr borítja mely hosszú koloncokban csüng alá. Fejét és arcát is hosszú, bozontos szőr fedi, orra mindig fekete. Az állat mogorva, büntetni nem lehet.”
A nomád pásztorkodó közösségek legféltettebb vagyona az állatállomány volt. Ezt az értéket kellett a komondornak megvédenie. A nyáj, a gulya és a ménes mellett őrző szolgálatot teljesítő, gyakorta 70-80 cm marmagasságú, robosztus megjelenésű, gubancos szőrzetű fajtát gubancos magyar juhászkutyaként, selyemszőrű farkasebként, pusztai komondorként, lompos szőrű komondorként vagy röviden csak komondorként írták le. A magyarok állatainak őrzésében vezérszerep jutott a komondornak.
Hatalmas, tekintélyt parancsoló megjelenése, rendkívüli gyorsasága, erőteljes szőrzete, fáradhatatlan küzdőkészsége a legkeményebb ellenség számára is veszélyt jelentett. Az ázsiai és európai füves puszták szélsőséges éghajlata mellett a pásztorok kemény és kíméletlen szelekciója hatott a fajta kialakításában. Csak a legbátrabb, legszilárdabb egyedeket tenyésztették.
Malonyai Dezső A Magyar Nép művészete című munkájában írja:
„Különösen a régi világban kellett a komondor, amikor a pásztorok jobban erdőztek, hónapokig künn voltak a szállásokon. Régente sok lopkodó ember járt; künt a pusztán a pásztor hétszám se látott más embert, csak olyast, aki lopni szokott.
A komondornak öt-hat lovat is megvettek három forintjával. A húst fölrakták az akol padlására. A hidegben hetekig sem büdösödött meg. Finom kutyaeledel volt az! Nyáron a birkából jobban hullik, akkor fölösleges is lett volna lovakat venni.
A komondorok is ritkák ma már, mert a jó közbiztonság mellett nincs rájuk szükség. A pásztor díszítési kedvét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy még a kutyájának is faragott valamit: a nyakára kölöncöt, cölömpöt.”
A komondor lenyűgöző méretei, tömege, hihetetlen gyorsasága folytán ma is alkalmas bármilyen vagyon teljes biztonságú őrzésére. Rendíthetetlenül bátor. Feleslegesen sohasem ugat. Gazdáját, és annak birtokát minden körülmények között megvédelmezi. Következetességet igényel a nevelésben. A büntetést nehezen viseli, időnként konok. Hűséges, nagyon nehezen tűri a felnőttkori gazdaváltást. Képes elpusztulni gazdája után. Kedveli a gyermekeket, velük türelmes és bölcs.

A komondor rajongói állítják, hogy valójában Isten teremtménye, akit a Mindenható jókedvében, a maga gyönyörűségére és a földi javak őrzésére teremtett. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy a komondor génjeiben hordozza és minden egyedére tökéletesen örökíti a rábízott terület őrzésének tudományát. Bármilyen tanítás nélkül tökéletesen ellátja őrzői feladatát, fantasztikus képességével egyetlen pillanat alatt különbséget tesz barát és ellenség között. A barátot minden szeretetével elárasztja, az ellenséget viszont kérlelhetetlenül és megvesztegethetetlenül elűzi.
Elegáns mozgásával, hatalmas termetével, különleges szalagos vagy zsinóros fehér szőrtakarójával gyakran szerepel a kiállítások sztárkutyái között.

Forrás: www.e-nepujsag.ro, szerző: Kuti Márta