Számos emberben felvetődhet a kérdés, hogy hogyan viszonyul a komondor egy kisgyermekhez. Mi történik, ha a kutyának meghúzza a szőrét, nem fogja megharapni? Hogyan viselkedik egy komondor a kisgyerekkel? Többek között ezekre a kérésekre szeretnék válaszolni ebben a cikkben.

Három éves volt a nagyobbik fiam, amikor kiköltöztünk vidékre a budapesti lakásból. Fél évvel később megérkezett hozzánk Hófehérke 8 hetesen. Akkor még nem igazán engedtem össze őket, mert a tűhegyes kölyök fogak bizony csúnya sérüléseket tudnak okozni, akár véletlenül, akár szándékosan történik a csócsálás. Én magam nem is hagyom és másoknak is azt ajánlom, hogy ne engedjék magukat rágcsáltatni, mert ez a későbbiekben visszaüthet. Rágcsáljon fadarabot vagy szárított nyúl fület vagy akármilyen, kutyának való rágcsálnivalót. Következetes neveléssel, meg lehet és meg is kell tanítani a kutyát arra, hogy mit szabad és mit nem. Pl. felugrálás. Többféle módszer is lehetséges:

• ha felugrik, elfordulunk és nem veszünk tudomást róla
• ha felugrik, rálépünk finoman az egyik hátsó lábára
• megtanítjuk neki a tiltószót pl. nem vagy nem szabad, kimondjuk és elfordulunk.

Ezzel a tanítással megkíméljük magunkat attól, hogy ha a kutya 45-60-80 kg-os lesz, minket is agyonnyomjon a szeretetével, nem beszélve a gyerekről. Emellett is előfordulhat az, hogy a kutya nem akarja szándékosan ledönteni az embert a lábáról, mégis a nagy örömében, hogy újra látja kis / nagy gazdáját fellöki vagy rálép a lábára. Mert nem minden egyed tud egyformán odafigyelni az emberre, van, aki óvatosabb és nagyon vigyáz minden lépésére, és van, aki mint az elefánt a porcelánboltban, csak megy és tolakszik egy kis odafigyelésért, szeretetért.

A mi kutyáinkon azt látom, hogy nagyon vigyáznak a fiúkra, szívesen benne vannak a közös játékban, szeretik, ha finoman „nyúzzák” őket. Véleményem szerint azonban itt is kell egy határt húzni a gyerekeknél, mert ők még nem érzik, hogy milyen következményei lehetnek egy-egy tettüknek, még nem tudják, hogy mi az, ami a másiknak esetleg fáj. Nagyon fontosnak tartom a szülő felelősségét, hogy ezt megtanítsa a gyerekének. Mert a komondor türelmes. Tűri a gyerektől, ha kell, de az a legjobb, ha nem kell. Bordás Béla mestertenyésztő mesélt nekem egy történetet, miszerint a komondor még járni is tanítja a meg-megbicsakló lábú gyermeket, aki a bundájába belecsimpaszkodik. Természetesen itt is érvényes az, hogy a kutyák mind-mind más egyéniségek, tehát nagy különbségek lehetnek közöttük. A szülőnek ismernie kell a kutyáját: milyen érzékenységű, idegrendszerű és csak ennek az ismeretnek a birtokában szabad a gyermekkel összeengedni.

Én azt javaslom, hogy az összeengedés időtartama ne essen egybe az etetési idővel. Van olyan kutya, aki jobban félti az ennivalóját, van, aki nem. Ilyen értelemben nem tettem próbára a kutyákat és nem is fogom. Én sem csípném, ha valaki az elém rakott tálba nyúlkálna…

Röviden az a véleményem, hogy a komondor fajta kifejezetten jó családi kutya, aki szereti a gyerekeket, nagyon türelmes. Nem szándékos balesetek természetesen előfordulhatnak pl. heves örömükben egy-egy túl erőteljesre sikeredett farokcsapás, feldöntés. De ezek eltörpülnek azok mellett a sok szép élmény mellett, amiket jelenlétükkel, játékukkal okoznak.