Azt hiszem már megismerkedésünk óta szerettem volna Bordás Bélával a komondorokról beszélgetni. Ritkán találkozik az ember ilyen nagy tudású, kedves és rendkívüli humorérzékkel megáldott egyéniséggel. Nemrég az a szerencse ért, hogy alkalmam nyílt rá: Katival, a feleségével és Bélával beszélgethettem, így született ez az interjú:

Hogy kezdődött nálad a komondor szeretete?

Úgy kezdődött, hogy kuvaszunk volt. Azt mondták, hogy az nem kuvasz, hanem komondor. Kizárták a tenyészetből, mert azt mondták, bernáthegyinek nagyon jó volna, de kuvasznak nem. Olyan erős csontozatú, vastag, nagy volt. És akkor jött divatba az a kisfejű fajta kuvasz, hogy a befőttesüvegből is tudjon enni. A 30-40 kilós, akit vadászatra használhattak, az olyan lehetett. De, akit őrzésre használtak, az ha a 35-40 kilós kuvasz szemben állt az 50 kilós farkassal szemben, nem sok esélye volt életben maradni sem. De a 60-70 kilós kuvasznak a 60 kilós farkassal szemben azért több esélye volt. Legalább is tömeg és erőfölényben lehetett. Aztán később keresték ezt a vastagcsontú fajtát, hogy hová lettek? Hát a tenyésztési irányzat kitörölte.

Nagyon nagy testű volt, aztán gerincsérve lett, de lehet, hogy nincs köze a testtömegnek ehhez a betegségnek és úgy is lett volna. Nyugodt volt, feleslegesen nem ugatott, barátságos volt, de idegennel nem. Mondtam, ha a kuvasz nem ilyen, hanem a komondor ilyen, akkor nekem a komondor kell.  Munkatársamról, Erdődi Sanyiról, tudtam, hogy komondorja van. Jöttem hozzá, van-e most kiskutyád? Van. Mennyi? Nyolc volt, de már csak egy van. Akkor választok. Hogy? Hát vagy viszem vagy nem. Elvittem. Ő volt a Délceg. Felcseperedett, Sanyi eljött megnézni, mondja: Béla ezt el kell vinni kiállításra. Ő nevezett be is még. Mindent megcsinált. Pesten a CACIB-ra mentünk, mert hát elsőre oda kell vinni, azt, aki még nem volt kiállításon és azt sem tudja, merre kell szaladni a ringben, kutya a másik oldalamra volt szokva. Bukovszky Józsi azt mondja, Béla, most te leszel az első. Végül Bukovszky lett az első, Lévai Piroska a második, az én kutyám lett a harmadik. Bukovszky majdnem összeveszett a bíróval, hogy miért lett a harmadik az a kutya. De a közönség az csak díjazott, mert senkit sem fogtak úgy körbe, csak engem. Ez adta a löketet, hogy hát ide el kell jönni, ez tetszett nekem is, a kutyának is, miért ne?

Szilasi Sanyi bácsi odajött hozzám a vásárhelyi kiállításon: látom, hogy szereted a kutyákat, szép a kutyád, én tudok egyet, rossz helyen van, a telepen, ahol a többi komondor van, oda nem vihetem, már ahhoz idős, hogy a többi befogadja, ő nem kínlódik vele, odaadná. De én nem akarok tenyészteni, nekem nem kell kutya. De Béla, én látom, hogy szereted a kutyát, odaadom. De én nem fizetek érte. Nem is kell. Majd adsz 4 kiskutyát, ha lesz. És ha nem lesz? Nem baj. De csak úgy viszem el, ha a tenyészszemlét megkapja. Na, elvittük a tenyészszemlére úgy, ahogy volt, megadták neki ott, elhoztam. Aztán hozott egy kutyát pároztatni, aszongya, no látod, most már csak 3 kiskutya kell. De fialt ötöt, hármat elvitt belőle. A kettő megmaradt, ebből lett az Apacs, ő ott maradt nálam, Aport meg elvitte a Becsei Kornél bácsi. Eladtam, mert két kan együtt nem kell. Utána volt a Csupor, akit meghagytam, ezt is ő vitte el, de aztán Kornél bácsi lebetegedett. Ezután került a kutya Korózs Gáborhoz. Az lett magyar tenyésztésű, magyar kutya először világbajnok. Ilyen jól sikerült a nem tenyésztek.

Nem mindegy, hogy ha van valakinek 8-10 kutyája, majd vesz hozzá még 8-10-et úgy, hogy azt sem tudja melyikre írassa a törzskönyvet, és abból vannak kimagasló kutyái a nagy számok törvénye alapján, vagy valakinek van egy szukája és egy kanja, – ott kizárt, hogy másik kutya odamegy – és abból sorozatban vannak jók, az biztos jó. Nekem négy kutyám volt, 1 kan és 3 szuka. A kanok csak akkor voltak meg jól, ha köztük voltam. Apaccsal is kiállításon jártunk 6 hónaposan úgy összevesztek, alig tudtam szétszedni, pedig fogtam a pórázt. De a bíró azt mondta, hogy hát igen, ez a komondor. Én a kanokat nem tudtam együtt tartani, az utcán is külön kellett járatnom.

Volt egy kutyám, Rózsadombi Subás Bundás, a korábbi gazdája nem bírt vele, nem engedte be a kennelbe, nem jöttek ki a portán. Én minden nap vezettem, fa vezetőszárat csináltam neki, 1 hét után lettünk haverok, komoly munka volt, akkor már pórázon vezettem. Egyszer, mikor bevezettem a kennelbe, ráütöttem a fenekire, na eredj a helyedre, akkor két lábra állt, megfordult a kennelbe, azt nekem. Na, ha itt most kiugrom és becsukom az ajtót, akkor én ide soha többet be nem jöhetek. Most ijedtemben, vagy leleményességemben, nem tudom, elkaptam a fülét, így szétállt a fején, ahogy felugrott. Egy rövidnadrág és atléta volt rajtam. Kirúgtam a hátsó lábát, csak a fülit elfelejtettem elengedni, ez volt a szerencsém. A kutya elesett, én meg rá. Az volt még szerencse, hogy akkorra becsukta a száját, ahogy estem, a homlokommal szétcsaptam az orrát. Meg a mázsás súlyommal az oldalára estem, jól kilöktem belőle a levegőt, a kezemet bevertem a betonba. Elengedtem a fülit, felkeltem. Mondtam neki, na, gyere ide, te. Az felkelt. Ide gyere. Felmászott rám, bedugta a fejét a hónom alá, megsimogattam, attól kezdve, amit mondtam annak a kutyának, az úgy volt. Nagy Jancsival cseréltem el a Szalkaszéli Subás Álomra, tőle lett nagyon sok szép kiskutyám.

 

Melyik a legkedvesebb komondoros történeted?

Ópusztaszeren voltunk két kutyával, az egyik Ali, ha ott voltam, mindenki jött, annak csumbékot köthettek a farkára, mindent megengedett, 3 méterre ha elmentem, az már fogott. Direkt félre mentünk az erdő szélire, leterítve egy pokróc, körbe kerítve sárga szalaggal. Komondorosok ott voltak Katival, beszélgettek vele, de egy sem ment oda, mert tudták, hogy ha én nem vagyok ott, Kati van a kutyával, de ilyenkor a kutya őrizte Katit, nem Kati a kutyát. Jött egy manusz, átlépett a sarkon, belépett plédjére, csak már kilépni nem bírt, akkorra fogta itt az oldalát, megcsípte. Szerencsére annyira szérűn állt meg, meg Kati fogta a nyakörvet, tehát őt is vitte. Kiugrott az ürge, azt morgott valamit.  Komondorosok nekiestek, ennyi eszed lehetett volna hogy nem mész oda. Odamentem, Kati mondta: vagy azt mondta, hogy vagy hülye liba, vagy hülye ribanc. Körbe puszilgattam, nem baj Édesanyám, nem udvarolni akart.

Másik: egy sportpályánál voltunk, rákönyököltem a kerítésre, de fogtam a nyakörvét, tudtam, hogy milyen. Nézünk, egyszer valaki hátulról káromkodik, de nagyon, hátra nézünk, egyik lábán hosszú nadrág, másikon rövid. Kutya meg sem mozdult.  Ott nevettek többen, mondták, Béla, a tied volt. Hogy történt? Oda lépett pontosan a kutya orrához, az kitátotta száját, összecsapta a fogát, megfogta a nadrágot, a férfi nagyot ugrott, de a kutyát nem bírta húzni, a nadrág szakadt el térdből, ki is ugrott a nadrágból. A többiek nevettek, mondták neki, miért nem a farához mész, miért a fejéhez? Hát nem láttam, melyik az eleje…

Komondornál néha nehéz megítélni melyik az eleje 😊

Sóstónál a parkban, skanzenben is két kutyával voltam, mentem a kannal, aztán következtek csak a szukák. Egy fiatal házaspár odajött, beszélgettünk. Ali felmászott az ölükbe, olyan volt, mint egy macska, vakargatták, tartotta a fejét. Én mondtam nekik, hogy most elmegyek, mert viszem a szukát felvezetni, ajánlanám, hogy ők is menjenek. Nem, ők itt maradnak, ez a kutya őket már nagyon szereti, biztos nem fogja őket bántani.  Jó, mondtam, de én felelősséget nem vállalok érte, ha én elmegyek, maguknak is el kell menni. Nem én mondom, majd megtudják. Elindultam, igaz, nem mertem hátra nézni, Asztalos Misi mondta kb. 6 métert mentem el, amikor a föld elkezdett dübörögni, mint amikor a vulkán kitör, kezdett morogni az Ali. Ezek kiugrottak, a táskájuk ott maradt. Kutya úgy volt kikötve pont, ezt én nem mértem ki, csak kikötöttem, amíg hűvös volt, addig tartott a póráz. Jövök vissza, ott állnak a napon, izzadságcseppek rajtuk. Kérdem, mi újság? Alig ment el Ali kiküldött minket a napra – panaszkodott egyikük. Misi megszólalt: én hallottam, hogy mondta a gazda, vigyázzanak.

Tanítottad őket erre?

Különösebben én egyet sem tanítottam. Én csak arra tanítottam, hogy gyere ide. Kísértem őket az utcán. Az árokban, mint a macskák, játszottak, egy volt az árokban, a többi ugrált át, amelyiket elfogtak, az maradt az árokban, senkit ott nem bántottak az úton. Szolnoki rendőrök egyszer oda jöttek, kérdik, hogy merem őket kiengedni, megbüntetnek. Miért, mondom, jószágot lehet tartani, ha birka legelne itt, akkor mi volna? Itt vagyok felügyelni rájuk. Addig beszélgettünk, hát meg lehet simogatni őket? Melyiket akarják. Mutatták, azt, szólítottak, odajött, megsimogatják, eredj. Na, melyiket még? Végül ott maradtak fél órát játszani. Nálunk a családban mindenütt komondor van. Lányoméknál, öcsémnél, nászéknál, barátainknál.

Hogy választottad ki a tenyész szukáidat?

Nekem azt mondták: Béla, neked borzasztó könnyű, tőled mindig elviszik a rosszat, megmarad a jó. A legszebb, legnagyobb szukában nem jó. Agyonnyomja a kicsiket, nem olyan jó anya. De azért van kivétel. Az egyik félnek született, 30 dekával született, aztán éves korára utolérte a többit.

Mivel etetted őket?

Volt egy gazdaság, ahol dögkútba hordták a teheneket, szóltak, hogy kell-e nekem. Vagy lefagyasztottam, vagy kiraktam télen, hús mellé néha kaptak mást is, főztem zöldséget. Nagy kertünk volt, télire ledaráltam, meg kaptak kukoricadarát. Volt egy halastó is, amikor a kárászokat lehalászták, a kis halakat kiselejtezték, én elhoztam.

Régebben hogyan tenyésztették a komondort?

Régebben sokkal jobban szelektáltak, mint most, mert a gazda, csak azt tartotta meg, amelyik jól dolgozott, teljesítményre szelektált, nem minőségre. Nem volt annyi élelem, hogy több kutyát is el tartson.

Nézegetem a képeket. Nagyon szépek ezek a kutyák! Ahhoz képest, hogy nem akartál tenyészteni…

Igen, és amikor majdnem abbahagytam a tenyésztést, abban az évben lettem az év tenyésztője Komáromban. Akkor lett győztes osztályú egy alomból három kutyám is Franciaországból, Hollandiából és innen is Gy betűsek voltak, Győző, Gyalu és Gyopár.

Miből áll az ideális takarmány kutyáknak?

80% hús, 20% zöldség.

De korábban nem engedhették meg, hogy színhúst egyen a kutya, nem?

Nem tartottak meg 15 kutyát, hanem kiválasztottak 1 kiskutyát, amelyik jó volt és annak mindent megadtak. Nem véletlenül volt egy tehén árával egyenétékű egy jó kutya.

Erdélyben mennyire volt elterjedt a komondor?

Nem nagyon. Csak néhányat vittek tőlünk Kozmáék Nagyváradra kifejezetten tenyésztésre.

Olvastam egy tanulmányt 10-15 évvel a sárhegyi kutyákról, amelynél megállapították, hogy azok a kutyák már kitenyésztettek, idegbetegek. Kimentek a hegyekbe, ahol még valóban a juhászok voltak, azok a kutyák 90-95-%-ban az elvárásoknak mind megfeleltek. Igaz, valamelyiknek nincs füle, vagy fél szeme van, vagy a bundája nem szép, de az úgy teljesíti a feladatát, ahogy kell. Azt mondta az ottani juhász, hogy ezeknek muszáj is, mert, amelyik túl heves, az utánamegy a farkasnak, amelyik utánamegy, egyedül marad, a farkas megöli, amelyik gyenge és meghúzódik, azt meg én ütöm agyon, azt én nem etetem. Jöttek felénk, mint az őrült, odaértek elébünk és leültek és néztek bennünket. Jött a gazda, szólt nekik, felkeltek a kutyák, és utána mehettünk befele, semmi probléma. Nem megtámadták az embert, rögtön szétszedik.

A komondor is ilyen, nem?

Igen, nem támad, amelyik nincs hülyévé nevelve, de nagyon könnyű elrontani.

Láttál-e már olyat, hogy a komondor leüti az illetéktelent?

Én nem láttam, de biztosan tudom egy ismerősömtől. A menyasszonyé volt a kutya, de ismerte, együtt jártak kiállításra is. Egy este ment haza, de a kulcsot otthon felejtette, átugrott a kerítésen. Abba a pillanatba a kutya leborította, amíg ki nem jött a menyasszonya, addig ott volt felette és morgott. Nem bántotta, nem harapta össze, csak ott állt felette.

Gyerekorvos volt nálunk fedeztetni, sikeres volt, mentem a kiskutyáért. Jön a kutyaólból a kiskutyák közül egy kisgyermek, három éves lehetett, mi fent beszélgettünk a teraszon. Feljött a kislány, a kutya is. Majd megindult lefele, a kutya meg utána. Egymás mellett mentek, mikor megbotlott a kislány. Két kézzel belekapott a kutya szőribe. A kutyába, mintha áramot vezettek volna, az megállt, és amíg a kislány biztonságosan visszanyerte a tartását, addig meg sem mozdult, és úgy tartotta. A lépcsőn, amikor megy lefele, lefele ballag és neki dőlnek, nem elmegy, vagy odébb megy, hanem szabályosan talpra állítja a kislányt és aztán elmegy.

Milyenek a mai komondorok a régiekhez képest?

A mostaniakat már nem ismerem, mert utoljára rég voltunk kiállításon. A kiállítási próbán, aki nem felel meg, azt valóban nem érdemes tenyészteni. Ezt minden kutya meg tudja csinálni. Az enyém olyan volt, hogy ha kinyitották volna neki az esernyőt, azt már többet nem kellett volna be se csukni, mert azt elvette volna úgy, ahogy van. Többször voltunk együtt német juhászosokkal, sokszor egymás mellett. Ilyenkor az én kutyám általában fogott mindig valakit. Mert azok szaladnak ész nélkül, nem nézik, hogy hová mennek. Körbe volt kerítve a kutya, hát nem átugrott a kerítésen a kutyámhoz? Azt meg volt sértődve, hogy az rögzítette.

A fiatal tenyésztőknek mit tanácsolnál, mi a legfontosabb a komondor tenyésztésben?

Az, hogy szeresse a kutyát. Szemere professzor mondta: a kutyának gazda kell, nem tulajdonos.