A komondor természete

Tagja vagyok néhány Facebook csoportnak, ahol a csodás képek megosztása mellett a gazdik vagy gazdi jelöltek sokszor feltesznek kérdéseket is. A komondor fajta kapcsán gyakran előkerül az a jelző többek között, hogy makacs, öntörvényű kutyák. Az egyik ilyen bejegyzésben felmerült a kérdés, hogy ez vajon mit takar pontosan?

Hujber Zsuzsa, Vándor gazdájának megfogalmazása tetszett a legjobban:

Nekünk csak kan komondorunk volt és van. A világ legbékésebb kutyái, velünk élnek, lélegeznek. Hihetetlenül intelligens kutyák, nagyon gyorsan tanulnak. Ami megkülönbözteti más fajtáktól: Ha szidod, tesz rá. Ha erőlteted, tesz rád. Parancsszóra ugrálni, nem! Ha megkéred, megteszi. Ha megteszi, örülj neki, jutalmazd. Legközelebb tudni fogja. Későn érő fajta. 4 – 5 éves korára „komolyodik” meg. Szóval, türelem. És biztos lehetsz, hogy az életét adja értetek ha kell!”

Fiatal komondor őrzi a területet
Hófehérke ifjú korában

Miért ilyenek a komondorok?

A választ Konrad Lorenz Ember és Kutya c. könyvében találhatjuk, aki szerint: ” valószínű, hogy a föld különféle pontjain különféle nagyobb termetű, farkashoz hasonló sakálfajták váltak háziállattá, s keveredtek a továbbiakban egymással is – mint ahogyan általában igen sok háziállatunknak több törzsalakja van. De hogy a házikutyáink zömének ősapja nem az északi farkas, mint ezt korábban általánosan feltételezték, az egészen bizonyos. ”

” Az eszkimó, az indián, a szamojéd kutyák, az orosz lajkák, a chow-chow-k és még néhány fajta – valamennyien a magas északról származnak. Egyikük sem tisztán lupusvérű: szinte teljes bizonyossággal feltételezhetjük, hogy a mind északabbra és északabbra nyomuló emberek már domesztikált, sakálvérű kutyákat vittek magukkal, s a farkasokkal való, állandóan ismétlődő kereszteződések révén ezektől erednek az említett fajták.”

„A kutya ragaszkodása két, egymástól alapvetően különböző, ösztönjellegű forrásból ered. Túlnyomórészt – és főként a mi európai fajtáinknál – azoknak a kötelékeknek az eredménye, melyek a fiatal vadkutyát az anyaállathoz kapcsolják, a domesztikált állatnál viszont tartósan megmaradnak az általános tartós fiatalodás részjelenségeként. A ragaszkodás másik gyökere a vadkutyának a falkavezér személye iránt tanúsított  engedelmessége, de ezenkívül a falka tagjait egymással összekötő, személyes szeretet is.

Ez a második gyökér a farkasvérű kutyáknál szükségképpen sokkal erősebb, mint a sakálszármazékoknál, mivel a farkas életében a falka összetartása lényegesen nagyobb szerepet játszik.

Ha valaki nem domesztikált fajtájú kutyakölyköt vesz magához, és családi körben mint házikutyát neveli fel, könnyűszerrel meggyőződhet, hogy a vadkutya kölyökkori ragaszkodása pontosan azonos azokkal a szociális kötelékekkel, amelyek házikutyáink többségét életük fogytáig gazdájukhoz fűzik. Az ilyen farkaskölyök félénk ugyan, szívesen húzódik meg sötét zugokban, gátlásos, ha szabad térségen kell keresztülvágnia, hamar odakap fogával, amikor idegenek akarják megsimogatni – természeténél fogva a félelmükben támadókhoz tartozik -, gazdájával szemben viszont minden tekintetben pontosan úgy viselkedik, mint akármelyik kölyökkutya, még ragaszkodást illetően is. Amennyiben nőstényről van szó, amely normális körülmények között a szabad, vad életben is rendszerint egy-egy vezérkanban tiszteli a „felettes hatóságot”, tehetséges nevelőnek esetleg sikerülhet ezt a helyet megszereznie magának, s ilyesformán tartósan biztosítani az állat ragaszkodását. Bezzeg a kan annál több keserves csalódást okoz gazdájának: ugyanis mihelyt eléri teljes fejlettségét, váratlanul felmondja az engedelmességet, és függetleníti magát az embertől. Igaz, akkor sem tanúsít rosszindulatot gazdája iránt, inkább úgy kezeli, mint barátját, de tiszteletet parancsoló uralkodónak semmi esetre sem tekinti többé, sőt, esetleg még azt is megkísérli, hogy leigázza, és magának szerezze meg az első helyet, a vezérfarkas posztját.”

Fenti sorok sok mindent megvilágítanak a komondor ösztönkészlete kapcsán, ezen kívül, ha hozzáteszem a fajta történelmét, feladatait, még egyértelműbb, mitől „öntörvényű”.  Irodalmi forrásokból tudható, hogy a komondor a nyájat, csordát, gulyát, ménest őrizte és védte. Komoly, felelősségteljes feladat volt ez, olyan kemény időkben, ahol bármilyen ragadozóval szemben (farkas, medve, ellenséges emberek) meg kellett védelmeznie a rá bízott állatokat, családot, falkában. A támadót nem üldözte sokáig, lehetőséget biztosítva neki az életben maradásra, hamar visszatért a nyájához. Csak azok maradhattak meg, akik bírták a klíma szélsőségeit, erős, szikár szervezettel rendelkeztek, bátran, sikerrel szálltak szembe a ragadozókkal, és nem gyérítették a saját állatállományt.

Személy szerint én egyáltalán nem bánom, hogy Hófehérke néha öntörvényű, (különösen, ha tele van a pocakja). Kapcsolatunk elején le kellett rendezi a falkavezér-alárendelt meccset és azóta feltétel nélkül tisztel. Megteszi, amit kérek tőle, igaz, nem mindig olyan gyorsan, mint ahogy szeretném, de megteszi.  Érzem a hihetetlen erős ragaszkodását, és érzem azt az ősi kapcsot, amely köztünk él. Mindenkinek ilyen kiváló kutyát, társat, barátot kívánok!

Szeretet
Szeretjük egymást